No. 23. Egy boldog nyár Budapesten…

Soha nem zártam be a blogot, de jó ideje nem volt valódi új tartalom rajta. Egészen pontosan 2015 júliusa óta, amikor elbúcsúztam Budapesttől két itt töltött (tan)év után. Azóta sokminden történt velem-velünk, pl. írtam zarándoknaplót, amelyet a 2020-as karantén alatt tettem nyilvánossá, de egyvalami nem változott: a szerelmem és csodálatom Budapest iránt.

Bővebben…

No. 22. Isten veled, Budapest, te édes

Nem, nem zár be a blog, csak én költözöm. Megint. Elvileg az volt ugyan a terv, hogy budapesti tartózkodásom lenyomata lesz ez a blog, de rájöttem, hogy annyi mindent nem néztem még meg, nem fotóztam, amit elterveztem anno, hogy semmi értelme itt abbahagyni.

Bővebben…

No. 21. János legyen fenn a János-hegyen…

„Évente egyszer menj el olyan helyre, ahol még nem voltál.” Így szól a Dalai Láma 16. instrukciója az élethez. Mikor először olvastam, méltatlankodtam egy sort magamban, hogy persze, mert annyi ideje meg pénze van az embernek utazgatni, aztán amikor utána pár nappal jártam a Wekerlén, rájöttem, hogy de hát én még itt sosem jártam, vagyis ez is egy olyan hely! Azóta mindig eszembe jut, amikor addig ismeretlen helyen járok, s hál’ Istennek elég sok ilyen van. 🙂

Na szóval az úgy volt… Bővebben…

No. 19. Gyönyörű így este Budapest

Fenébe a kronológiával! Annyi fotó várja, hogy végre legyen vele valami, hogy ahogy érem, illetve kedvem van, úgy teszem fel őket. Most pl. az éjszakai Pestet, ami ugyan nem éjszaka, csak este, de a kivilágítás a lényeg. A Várból fotóztam, amennyire lehetett, az egész várost.

(A hülye címbeli karakterek miatt meg bocs, de inkább ronda legyen, mint helytelen.)

Bővebben…

No. 18. Jöjjön ki Óbudára…

Mivel hál’ Istennek végre úgy néz ki, hogy tényleg itt a tavasz, ideje, hogy őszi, sőt, inkább téli fotóimat megosszam, amikor is, mérföldkőnek nevezhető előrelépésként III. kerületi lakos lettem. Pesterzsébet után (ahol egyébként tök jó volt) ugyancsak nagy dolog… Bővebben…