No. 23. Egy boldog nyár Budapesten…

Soha nem zártam be a blogot, de jó ideje nem volt valódi új tartalom rajta. Egészen pontosan 2015 júliusa óta, amikor elbúcsúztam Budapesttől két itt töltött (tan)év után. Azóta sokminden történt velem-velünk, pl. írtam zarándoknaplót, amelyet a 2020-as karantén alatt tettem nyilvánossá, de egyvalami nem változott: a szerelmem és csodálatom Budapest iránt.

Bővebben…

No. 22. Isten veled, Budapest, te édes

Nem, nem zár be a blog, csak én költözöm. Megint. Elvileg az volt ugyan a terv, hogy budapesti tartózkodásom lenyomata lesz ez a blog, de rájöttem, hogy annyi mindent nem néztem még meg, nem fotóztam, amit elterveztem anno, hogy semmi értelme itt abbahagyni.

Bővebben…

No. 21. János legyen fenn a János-hegyen…

„Évente egyszer menj el olyan helyre, ahol még nem voltál.” Így szól a Dalai Láma 16. instrukciója az élethez. Mikor először olvastam, méltatlankodtam egy sort magamban, hogy persze, mert annyi ideje meg pénze van az embernek utazgatni, aztán amikor utána pár nappal jártam a Wekerlén, rájöttem, hogy de hát én még itt sosem jártam, vagyis ez is egy olyan hely! Azóta mindig eszembe jut, amikor addig ismeretlen helyen járok, s hál’ Istennek elég sok ilyen van. 🙂

Na szóval az úgy volt… Bővebben…

DuplaVendégposzt: Ős-Budavára és estiPest

Azzal ellentétben, amit a cím sugall, az Ős-Budavára nem valami történelmi cucc, hanem „ürügy néhány régi sláger előadására”, a fotók meg Konyhatüntér húgoméi, aki felajánlotta közcélú hasznosításra, én meg megosztom őket, mert tényleg olyan széééépek! 😉

Bővebben…