Budapest felett az ég

No. 3. Budapest felett az ég

Napok óta csodás, verőfényes idő van – bár állítólag ma reggel az egész országot, így Budapestet is sűrű köd borította, itt, ahol jelenleg lakom, hétágra sütött a nap. A címfotót amúgy már egy jó hete, a VÁCZI KAPUnál fotóztam, el nem tudom képzelni, hogy kerülhettek oda a lufik, de annyira bohókás, vidám látvány volt, hogy le kellett fényképeznem. (A képen nem látszik jól, vagy a gépem béna, vagy én, vagy csak a fény volt erős: a lufik rózsaszínűek voltak, és kifejezetten jól passzoltak az ég színéhez.)

Bővebben…

A földalatti Deák téri lejárata.

No. 2. Le a föld alá…

Tegnap a Földalatti Vasúti Múzeumban voltam a Deák téren, pontosabban alatta, ugyanis a hármas metró lejárata mellett van a bejárata ennek a picike múzeumnak. Tulajdonképpen ez is hungarikum. A kontinens első földalattijaként avatták fel 1896-ban, a millenniumkor, előtte csak Londonban volt metró (1863-tól), de ugye az Egyesült Királyság az nem a kontinens. 🙂

Bővebben…

No. 1. Értünk szép ez a város…

Két hete vagyok itt – mintha meg sem érkeztem volna, mintha mindig itt lettem volna. Valami nagy, meghatározó érzésre vártam, ami persze hülyeség, ezt én is tudtam és tudom… Valószínűleg inkább csak a még mindig tartó átmeneti állapot miatt nem érzem egyébként igazán azt, hogy ide költöztem Budapestre, és ha minden rendeződik körülöttem, berendezkedem és munkához látok végre, akkor jobban fogom érezni, hogy most nem (csak) nyaralni jöttem. De közben meg annyira otthon érzem magam ebben a számomra mindig is csodás városban, mintha már évek óta itt élnék – amint mondogattam volt is néha viccesen, hogy nem itt lakom, de itt élek :).

Bővebben…